Az emberiség nagyon, de tényleg nagyon régóta hord magán ékszereket. Még ha az elsőket nem is nemesfémből, hanem csigákból, kagylókból, csontokból és tollakból készítették, akkor is az volt már a szerepe, hogy megfelelő és divatos kiegészítője legyen az öltözéknek, valamint, hogy mutassa viselője rangját. Elvégre az ékszer igazi luxuscikk olyasvalaki veszi, akinek van annyi elkölthető anyagi többlete, hogy abból a létszükségleteken túl ehhez hasonló „hóbortokra” is maradjon. Az ékszerviselés és a rang összeforrt az idők során, a kiemelt személyeknek mindig volt valamilyen megkülönböztető darabja – elég mindössze az uralkodók koronáira vagy a nemesek aranyozott sarkantyúira, medáljaira gondolni. Az ékszeripar pedig az igényekkel együtt fejlődött, folyamatosan új anyagokat ismert és hódított meg, új technológiákat, megoldásokat eszelt ki, hogy lépést tudjon tartani a folyamatosan változó igényekkel. Ma már bárkinek lehetnek ékszerei olcsóbb anyagokból is, ám a valódi minőségnek ez talán csak még tovább növelte az értékét!
A modern ékszerészet, ötvösművéset már sokkal modernebb módszerekkel dolgozik, mint az elődök, mivel a kémia, metallográfia és gyártástechnológia is magasabb szinten áll, de az mindenképpen elismerendő, hogy a szerszámok, eszközök még mindig a régi mesterekén alapulnak. De ahogy a divat változik, úgy kell a mestereknek is lépést tartania a tempóval. Egyedi készítésű ékszert viselni ma is igazi luxusnak számít, bár egyre inkább háttérbe szorítja ezt is a tömeggyártás. Olaszországban, Törökországban, Indiában olyan mennyiségben készülnek a precíziósan öntött nemesfém tárgyak, amit tízszer ennyi ötvös sem tudna produkálni, éppen ezért a nagy mennyiségben gyártott darabok ára is jóval lejjebb ment, elérhetővé téve a viselésüket bárki számára. A valódi műalkotásokat gyűjtőknél, divattervezőknél, milliárdosoknál kell keresni, esetleg örökségekben, hagyatékokban. A nyomás ellenére a szakma még ma is kitart, és bár átalakult, a szerepe változatlan maradt.
Mi lehet gyönyörűbb egy ízléses, mutatós kisestélyihez egy pár csodás fülbevalónál vagy egy nyakéknél? Egy gondosan megtervezett és elkészített ékszerköltemény legalább annyit hozzá tud adni a megjelenéshez, mint maga a ruha. De ésszel kell viselni! Nem szabad magunkból karácsonyfát csinálni, mindig csak egy ékszernek szabad, hogy hangsúlyos legyen. Ha a nyakék nagy és mutatós, ahhoz nem illik hasonlóan figyelemfelkeltő fülbevalót is felvenni, és fordítva. Ha a fülbevaló a hangsúlyos, akkor a nyakunkba csak valami visszafogottat szokás venni, már ha veszünk egyáltalán. Gyűrűből sem szép, ha túl sokat hordunk, aki minden ujjára felkanyarít egyet, az hamar úgy fog kinézni, mint egy kalózkapitány. Érdekes módon Indiában nagy hagyománya van a rengeteg ékszer egyszerre való viselésének, de ennek ott kulturális hagyománya van. Az európai kultúrkörben más szabályok érvényesek, ügyelni kell rá, hogy ne pont az ékszerektől válj slampossá.
Nem mindegy továbbá a szín, az anyag, a forma, a tömeg. A hagyományos arany, rózsaarany kiválóan illik például kék és vörös öltözékhez, illetve hasonló színű kövekhez. Míg az ezüst vagy a fehér arany inkább a zöld árnyalataival harmonizál. Ami viszont valóban örök és mindenhez illik, az a fehér kő, a gyémánt. Tény, hogy csak nagyon sűrű rácsba rendeződött szén, viszont rettentő ellenálló, és a hamisítványokkal ellentétben különleges tulajdonságai is vannak. Egyetlen másik drágakő sem rendelkezik olyan tűzzel, olyan ragyogással, mint egy magas kategóriába eső gyémánt, talán éppen ezért rajonganak érte az emberek évszázadok óta. Egy gyémántokkal befoglalt arany ékszer mindig is jelentős értéket fog képviselni, sokan már inkább befektetésként kezelik, semmint értéktárgyként. Némelyik nagyobb kő vagy antik ékszer családi házak áráért cserél gazdát, hiszen kevés dolog van a világon, ami annyira meg tudja őrjíteni a tehetőseket, mint a drágaságok.
Ügyeljünk hát, hogy ne legyünk hivalkodóak, ne akarjunk egyszerre túl sokat, mert amennyire öltöztet az ékszer, éppen annyira tramplivá is tehet. Régi mondás, hogy a kevesebb sokszor több, és ha a csillogással nem bánsz csínján, akkor már nem a szépséggel fogod a tekinteteket magadra vonzani, sokkal inkább a gúny vagy az irigység céltáblája leszel. A legegyszerűbb szabályokat betartva viszont mindig a társaság figyelmének központjában maradhatsz, mindemellett tudomására adhatod bárkinek, hogy milyen kifinomult ízléssel és szépérzékkel rendelkezel.