Egy régi barátnőm, Detti már évek óta készített különféle ékszereket, amiket fesztiválokon és kézműves-vásárokon is árult. Közben azért mást is kellett dolgoznia, hogy fenn tudja tartani magát, dolgozott már például könyvesboltban, pékségben, de múzeumban is.
Amikor azonban legutóbb találkoztunk megszokott kutyabarát kávézónkban, ahová persze imádott kutyámat, Dextert is magammal vittem, elmesélte, hogy úgy tűnik most végre megtalálta álmai munkahelyét. Egy aprócska kézműves ékszerboltba adta be a jelentkezését eladónak, és azt mondta, hogy az interjú szerinte nagyon jól sikerült, úgyhogy bízik benne, hogy fel fogják venni.
Itt ugyanis végre érezhette, hogy nem csak a kereskedelmi téren szerzett tapasztalatait értékelik, hanem azt is, hogy maga is foglalkozik ékszerek készítésével, és ismeri a különféle trendeket.
Detti kézzel készített ékszerei közül egyébként én is számos darab büszke tulajdonosa voltam, s már amikor belekezdett a dologba, rendkívül tehetségesnek és kreatívnak gondoltam. Még a kezdeti, sikerületlenebb munkák is óriási képzelőerőről tanúskodtak, a különféle technikákat pedig igen gyorsan sikerült elsajátítania magasabb szinten is.
Így tehát most nem csak azért örültem, mert egy jó barátom végre igazán boldognak tűnt, hanem azért is, mert bíztam benne, hogy ezzel a munkával talán a mások által is sokat és méltán dicsért termékei is nagyobb ismertségre tehetnek szert.
Ki is kérdeztem tehát az interjúról alaposabban is, mert nagyon érdekeltek a részletek.
Detti igazából csupa pozitívumot mondott, úgyhogy a végére már meg volt győződve róla, hogy fel fogják venni. Azonban miután kikértük az ünnepi sört, hogy koccintsunk a dologra, Dettinek elsötétült kicsit az arca, s kérdeztem, mi baj.
Mondta, hogy semmi, csak eszébe jutott, hogy a boltvezető, aki interjúztatta, elmesélt neki egy elég rémes történetet, méghozzá egy másik ékszerboltról, ahová a közelmúltban betörtek, és igen sok, nagy értékű és egyedi készítésű ékszert vittek el.
Elmesélte, hogy a boltvezető emiatt egyébként új biztosítás kötését is tervezi, és jelezte neki, hogy mivel ez egy folyamatban lévő ügy, és eléggé le is köti őket, a döntés a munkáról majd kicsit később várható a hirdetésben kiírtnál.
A hangulatunk egyébként nem javult sokat az elkövetkező percekben, mert nekem az jutott erről a történetről eszembe, hogy a házunkban meg az alsó szomszéd lakásába törtek be nem olyan régen, pedig még csak nem is lakok olyan rossz környéken. Szegény srác azóta mesélte is nekem, hogy mást se csinál a szabadidejében, csak a netet böngészi abban a reményben, hogy szembejön majd vele valami lakásbiztosítás akció online.
Detti erre azt mondta, hogy hát bizony biztosítást azt kell kötni, és hogy szerencsére nekik már van is, mert Iván, a barátja, akivel másfél éve vannak együtt, pár hónapja ráállt a dologra, és talált egy nagyon jó kis közvetítő céget.
Mielőtt őket megtalálta volna, Iván is a netet bújta megállás nélkül, mert úgy volt vele, hogy jófajta lakásbiztosítás akció online is kereshető, és ő maga is meg tudja ítélni, hogy az adott akciós konstrukció megfelelő-e nekik vagy sem. Végül is így akadt rá a Pannon-Safe oldalára, ahol még online kalkulátort is talált, s miután látta, hogy a cég milyen töménytelen mennyiségű dicséretet kap korábbi ügyfelektől, úgy döntött, hogy megéri a választásban szakértők segítségét kérni.
A dolog elég jól hangzott, úgyhogy Dettitől el is kértem a cég weboldalát, mert a párommal mi is kitaláltuk, hogy kéne biztosítás, de szegény Tibinek, az alsó szomszédnak is mindenképp tovább akartam küldeni.
A párom, Károly, amikor átnézte az oldalt elég lelkes lett. A cégnek sok éves szakmai tapasztalata van, a kommunikációjuk felhasználóbarát és több jelentős biztosító termékeire van rálátásuk, így végül mi is mellettünk döntöttünk, sőt, Tibi is.
Pár héttel később pedig már Detti új munkáját ünnepeltük közösen, és megállapítottuk, hogy bizony mindannyian lényegesen jobbakat alszunk mióta megvan a biztosításunk, és a mi konstrukciónk még kisállat biztosítást is tartalmaz, úgyhogy maximálisan elégedettek vagyunk.